Magyar kastélyszínházak III. [antikvár]

A Magyar Kastély színházak: most megjelenő harmadik kötetében a magyarországi feudális színjátszással foglalkozó tanulmányunk befejező részét adjuk közre. Batthyány József hercegprímás, Batthyány Fülöp gróf, a Károlyi család, a Rádayak, az Esterházy grófok, a Pálffy, Wenckheim, Keglevich és inas főúri családok színházairól szolunk a forrásanyagnak megfelelő kisebb-nagyobb részletességgel, az itt tárgyalt színházakkal együtt a magyarországi főúri színházak száma megközelíti az ötvenet s ékes igazolásul szolgál ahhoz, hogy a feudális színjátszásnak ez a formája magyar területen éppen olyan otthonos és elterjedt volt, mint a nyugati országokban. Történetük során bizonyítékokat találunk arra is, hogy ezek a főúri színházak szoros kapcsolatban álltak az ausztriai és csehországi főnemesség kastélyszinházaival, műsoruk, társulatuk, zenekaruk, felszerelésük, gazdasági struktúrájuk kölcsönös egymásra hatás következtében alakult ki. Az irodalomtörténetünk, művészettörténetünk és művelődéstörténetünk részéről egyaránt elhanyagolt XVIII század színháztörténeti szempontból különös figyelmet érdemel. A sokszor édeskésnek, kiegyensúlyozottnak és szelídnek ábrázolt rokokó évtizedeiben vívja egymással halálos harcát két társadalmi rendszer, s Mozart és Haydn dallamai mögött a Marseillaise ritmusa hallható Magyarországon ebből a küzdelemből a főúri színházak árnyékában előbb a polgári német, majd a magyar nyelvű nemzeti színjátszás születik meg A főúri színházak tehát nem elszigetelt jelenségei a XVIII. század társadalmi és művészi életének, hanem a fejlődés szerves láncszemei, 8 épp olyan előzményei nemzeti színjátszásunknak, mint az Iskolai színjáték és a német színház.