Magyar műemlékek [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Delaroche, a múlt század egyik divatos francia festője így kiáltott fel, midőn meglátta az első dagerrotípiát: "Mától a festészet halott". A későbbiek nem igazolták e borúlátó jóslatot. A művészi ábrázolás differenciálódott, így a festészet a változatok és törekvések széles skáláját hozta létre, keresve helyét a világban. S hogy további kísérője életünknek, annak nem az az oka, hogy a festőnek valamiért festenie kell, hanem az, hogy az emberek igénylik az emberalkotta formákat. Amellett tehát, hogy a fotó nem helyezte hatályon kívül az ábrázoló műfajokat, legfeljebb azok néhány vonását, kezdetei óta soha nem látott térhódításának lehettünk tanúi és döntő fontosságúvá, nélkülözhetetlenné vált a ma embere számára. Dobos Lajosnak a legjelentősebb és legjellemzőbb magyar műemlékeket felölelő újabb kötete sem pótolható részletes leírásokkal vagy rajzokkal. Ahhoz, hogy ezek az emlékek közelünkbe kerüljenek, hogy művészi élmény kíséretében megismerjük vagy újra felfedezzük őket, ilyen színvonalú fényképi megjelenítésre van szükség.