MMXC - Kilencven év [antikvár]

Ö mindig is tudta, hogy mit kell tennie, de nem tett mást, mint amit tehetett. S nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet."Tisztelt Konferencia, Hölgyeim és Uraim!E csodálatosan igaz mondatok Bethlen Gábor Nyírbátorban lévő emlékművén olvashatók. 15 évvel ezelőtt dr. Becker Sándor azokat felidézve fejezte be Mőcsényi Mihály méltatását. Valószínűleg azóta sem lehet szebben és valósággal rávilágítani egy kilenc évtizedes életútra, összefoglalni egy szakmáját, hazáját, egyetemét szerető tudós, kerteket, egyetemi szakot, egyetemi kart alkotó professzor és egyetemi vezető munkásságát.Tisztelt Mőcsényi Professzor Úr, Kedves Mihály!Hogyan jövök én ahhoz, egy közgazdász, aki ráadásul az üzleti világ kérdéseivel foglalkozik, hogy egy gazdag, a szívet és lelket gyönyörködtető kertművészt, a magyarországi tájépítészet egyik legnagyobbikának életpályáját felidézzem? Hát úgy. Kedves Professzortársam, hogy szegről-végről egyik utódod lennék.Utódod egy már egészen más, de kezeid nyomát viselő egyetemen, utódod és kollégája azon tanároknak, akiket még tanítottál, tanszékvezetőként, dékánként, rektorként irányítottál. Szerencsém van. Ők sokan vannak, és nagyon tisztelnek Téged. Olyannyira, hogy írások, visszaemlékezések sokasága szól rólad, legyenek azok köthetők a 75 éves szíjletésnapodhoz, vagy az Egyetem 150 éves jubileumi ünnepségére megjelent kötethez.De elsősorban azért tartom szerencsésnek magam, hogy megismerhettelek. 2004 nyarán az első diplomaosztó ünnepségen, amin rektorként részt vettem. Nem tudtam, hogy személyesen is jelen vagy. A hallgatóknak példaképül ajánlottalak. Ismeretlenül, olvasmányaimból felépítve személyiségedet. Igen csak meglepődtem,