"Ne hagyjátok a templomot..." [antikvár]

Előszó Az elmúlt évtizedben épült hazai református templomokról készült könyvet tartja kezében az olvasó. A szerző az 1990 után megépült vagy építés alatt álló negyvennyolc templomot, valamint három megtervezett Isten házát mutatja be és elemzi. A legújabb szakirodalom a protestáns templomépítészetet a művészettörténet-tudomány mostohagyermekének nevezi. A megállapítás nemcsak a nyugat-európai templomépítészet fejlődése feltárásának hiányosságait érzékelteti, hanem egyúttal jelzi a magyar anyag feldolgozásának szükségességét is. Az 1945 előtt épült protestáns (református) templomok bemutatása, szakmai feldolgozása jórészt megvalósult, de a kortárs református templomépítészet elvi kérdéseinek tisztázása mind a mai napig nem történt meg. A szerző erre a hatalmas feladatra vállalkozott, ezért a kezünkben tartott munkának ez az egyik legfőbb értéke. A könyv első fejezetében áttekintést kapunk református templomszemléletünk bibliai alapjairól, valamint a nyugat-európai, főleg svájci, francia és németalföldi protestáns templomépítészet történeti fejlődéséről. A szerző összefoglalja a 16. századi hiányos és kevés építészeti anyagot, valamint bemutatja a reformáció korában örökölt templomok belső architektúrájának átrendezését, majd az első újonnan épített református templomokat. A következőkben áttekinti a református templomépítészet Európában elterjedt fő típusait, megoldási kísérleteit és elméleteit a 17. századtól napjainkig. Mindezt a nemzetközi szakirodalom alapján teszi, melynek eredményei az átlag olvasó előtt kevésbé ismertek. A bemutatott templomokat és templomépítési teóriákat számos képi dokumentummal (alaprajz, látványterv, ábrázolás, keresztmetszet) illusztrálja. Nem kíván állást foglalni a modern és posztmodern európai protestáns templomépítészet egyik formája, értelmezése mellett sem, amelyek éppúgy emlékeztetnek színházra, csarnokra, amfiteátrumra, mint templomra, de joggal hangsúlyozza: „A protestáns templomépítészet nem egy szokványos építészeti feladat a sok közül, hanem ennek megvannak a maga törvényszerűségei, és teológusok bevonása nélkül nem oldható meg ez az építészet". A második fejezetben a magyar református templomépítészet kutatásának eddigi történetéről kapunk összefoglalást. Schulek Frigyes (1885) és Petz Samu (1888) tanulmánya után a millennium hatására kezdődik meg a magyar középkori építészet jelentős szeletét képviselő református templomok feldolgozása. A teológiai és liturgiái szempontok első megfogalmazói: Katona György (1894), Réz László és Magyar Vilmos (1909). A modern templomépítészet szempontjából azonban az első jelentős lépést egy elvi, liturgiái tisztázás felé Csikesz Sándor teszi meg „A református istentiszteleti hely fogalma és megépítésének irányelvei" című tanulmányában (1934). Református templomszemléletünk teológiai alapjait, hitelvi szempontjait Ravasz László (1942), majd 7