Német barokk művészet [antikvár]

Hátsó fedlap kopottas.
Az augsburgi vallásbékétől a XVII. század elejéig, a német reneszánsz művészet virágzása idején, látszólagos nyugalom volt a birodalomban. A fél évszázad alatt, az ellenreformáció folyamán azonban a katolicizmus lassan feléledt és kezdett újjászerveződni. A protestáns helyi fejedelmek és városok veszélyeztetve érezvén hatalmukat, 1609-ben az "unió"-ban egyesültek, mire a bajor fejedelem vezetésével a katolikusok a "ligá"-ban tömörültek. A lappangó ellentét, féltékenység a hatalmi túlsúlyra végül is 1618-ban a harmincéves háborúban robbant ki. A birodalom nagy részén véres harcok dúltak, amelyben mindkét fél támogatására külföldi hatalmak is részt vettek. Az 1648-as vesztfáliai béke eredményeként a birodalmi hatalom lehanyatlott, a városok jelentősége megszűnt, de az egyes fejedelemségek - különösen a bajor, a szász, a brandenburgi - izmos belső fejlődésnek indultak és új hatalmakként jelentek meg. Az ellenreformáció győzelme kapcsán újra jelentősek lettek a hatalmukat visszanyert egyházfejedelemségek és a nagy kolostori központok. A XVIII. század elején a töröktől visszahódított Magyarországgal megerősödött ismét a Habsburg uralom központjának, Bécsnek tekintélye.