Reneszánsz [antikvár]

Gerinc kopottas.
A reneszánsz művészet a XV. század első felében Itáliában alakult ki. Fejlődése elválaszthatatlan a felemelkedő, vagyonosodó, művelődő polgárság történetétől. Olaszországból érkezik hozzánk is az új stílus, Mátyás király idején ver gyökeret a budai udvarban. Hazai meghonosodásának előzményei azonban a távolabbi múltba nyúlnak. Élénk kulturális-művészeti kapcsolatok fűzték országunkat már Nagy Lajos, majd Zsigmond király idején, a XIV. század második felében, a XV. század első harmadában Itáliához. Masolino, a korai reneszánsz első nagy festője az 1420-as években Magyarországon tartózkodik, ahol Pipo Spano, az olasz származású főúr, Zsigmond király hadvezére szolgálatában több, azóta elpusztult freskót festett. Őt követően jöttek azután hazánkba azok a későbbi olasz mesterek, akik Mátyás trónra lépte után jutottak oly sok és szép feladathoz Budán éppúgy, mint másutt az országban. A magyarországi reneszánsz művészet története három korszakra osztható. Az első Mátyás uralkodásának évtizedeire, az 1458-1490 közötti évekre esik, - az új stílus ekkor a bőkezű királyi pártfogás alatt erősödik meg s nemegyszer az itáliai művészettel egyenrangú műveket alkot. Számos olasz mester tevékenykedik a budai udvarban. A második korszak Mátyás halálától Buda török elfoglalásáig, 1541-ig terjed. Ekkor lel otthonra a reneszánsz stílus a főúri udvarokban, majd a polgárházakban is, ekkor jutnak mind több szerephez az itáliai mesterek műhelyeiben iskolázott hazai építészek, kőfaragók, szobrászok, festők, iparművészek. Végül történetének utolsó s leghosszabb szakasza a Buda megszállását követő másfél évszázad. Ebben az időben válik a reneszánsz a legszélesebb körben általánossá, vonja ösztönző hatása alá a népművészetet is, - ez a korszak vezet fokozatos átmenetekkel a magyarországi barokkhoz.