Stilisme [antikvár]

A laikus minduntalan jut azon helyzetje, hogy idegenben és otthon, muzeumokban, gyűjteményekben, tudni óhajtaná, vájjon azon tárgy, mely érdeklődését felköltötte, tetszését megnyerte, mely időből való, mely stílhez tartozik? Nagy és részletes munkákat nem olvashat el, csak a legfontosabbat, a legjellegzetesebbet akarná tudni. Ezen szempontból írta és rajzolta szerző e dióhéjba szorított stilismét: segédkezet nyújtani az érdeklődőnek; a művészetnek ily úton is új érdeklődőket szerezni, mert közérdeklődésből lesz a művészet közérdekké. Sok ábrát rajzoltam a szöveg közé; példáimat lehetőleg hazai művészetünkből vettem. E második kiadásban kijavítottam az egy-két adat hibát és kiterjeszkedtem a modern stil-törekvésekre is. Forrás-munkáim voltak: Hetiszlmann: Magyarország ó-keresztény, román, átmeneti stilű és Magyarország csúcsíves-stilű műemlékei, Huszka: Magyar diszítő-stil, Semper: Der Stil, Bach: Die Baustyle, Racinet; L'ornement polychrome, Soldern: Das Stiüsieren der Pflanzen, Schmid H. S.: Kunststilunterscheidung, Beyberger: ABC des romanischen und gothischen Baustils, a Sammlung Göschenből Hartmann: Stilkunde, Seemanris kunsthistorische Bilderbogen és a Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1905 szeptember. A szerző.