Székfoglaló [antikvár]

Részlet a könyvből:Belsőépítészetünk néhány kérdéseAz ipari termelés, az emberi nyomorúság alól felszabadító tömeggyártás, a sztenderek és típusok kialakulása nemcsak a XX. század alapvető arcélét formálta meg az utókor számára, hanem annak - mint megfelelő szintű ókori, középkor és újkori analógiái - legszebb művészi, költői forrása is lett. A termelésnek nincsenek olyan alapvető tulajdonságai, amelyek a művészetet törvényszerűen szorítanák ki, csak az emberek lehetnek személyes vagy szervezeti formái olyanok, hogy a visszavonulást választják vagy arra kényszerítenek.Tapasztalatom tehát az, hogy az ipar és a művészet, mint általános szükséglet, mint megjelenési forma és önkifejezési lehetőség: egyek. Vagy egyesíthetők. Mint elválaszthatatlanokat kell kezelni őket, avval a könnyebbségükkel, hogy összefüggéseik így nyilvánvalóbbak, és avval a nehézségükkel, hogy mindkettőt szeretni kell, s az sem akadály, ha mindkettőhöz értünk is.