Várak Magyarországon [antikvár]

A vár olyan épület vagy épületegyüttes, melynek építése során a lakhatóság mellett elsődleges fontosságú volt a védhetőség, míg a várkastély elsősorban lakóépület, mely szükség esetén jól védhető az ellenség támadásaitól, a rablótámadásoktól, vagy a megsarcolt jobbágyok dühétől. A magyarországi várépítészet ezredéves múltra tekint vissza. A vármegyéket az állam megszervezésekor általában egy-egy fontosabb vagy tekintélyesebb vár körül alakították ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy az adott megyében nem volt másutt is vár. A földvárakat és palánkvárakat a XI—XI!. században kővárak váltották fel, ahol a falakon belül imádkozóhely, lakótorony és a szolgálók kisebb épületei is helyet kaptak. Ezekben a századokban emelték az esztergomi várat és a budai királyi várat. A tatárjárás tanulságait levonva IV. Béla felismerte, hogy eredményesen csak a mocsarak által védett, vagy a magas hegycsúcsra épített erősségek tudnak ellenállni a támadásoknak. Ekkor építtette többek között Visegrádot. Ezzel egy időben sok királyi birtokot adományozott nemeseinek azzal a feltétellel, hogy emeljenek várakat a jól védhető helyeken. Több száz létesült az országban, amelyeknek általában egységes volt a szerkezetük. A terület legmagasabb pontján kőfallal körbezárt kisebb udvaron négyzet vagy kör alakú, két-három emeletes lakótorony állt. Ezek közül ma is számos látható, igaz, csak romjaiban, de többségük az idők során teljesen eltűnt a föld színéről. A gazdagabb nemesi réteg az előbbieknél nagyobb és kényelmesebb, palotával, díszes kápolnával kiegészített várakat építtetett. Ilyen a mára nagyszerűen felújított Kőszegi vár is. A magyar várrendszer zöme a XIII. század végére teljesen kiépült. A következő időszakot a gazdasági hatalmukban megerősödő tartományurak erőszakos várszerző hadjáratai jellemezték, akik az egyházi kincseket is szabad prédának tekintették. Az ilyen esetek miatt a nagyobb vallási központok rákényszerültek arra, hogy felhalmozott javaikat megvédjék. A püspöki székhelyeket, mint Eger, Veszprém, Pécs vagy Győr, rendre magas és erős kőfallal kerítették, ezeket nevezzük püspökváraknak. Az Oszmán Birodalom előretörése idején nemcsak a meglévő várakat erősítették meg, hanem Zsigmond királynak köszönhetően a jelentéktelenebb várak átépítésével új végvárrendszer is kiépült a déli végeken. A XV. század zavaros időszakában, amikor a török mellett a husziták betörései is gyakran keserítették meg a nemesek életét, az eddig védtelen udvarházakat sorra kőfallal kerítették. Ilyen volt Szászvár vagy Kisnána erőssége. De kastélyok egész sorát is ellátták védművekkel. Mivel a törökökkel szemben már szükség volt tüzérségi harcokra is alkalmas, korszerűbb építményekre, a várakat kiegészítették olaszbástyás védelmi rendszerekkel, ágyútornyokkal, puskalőréses falszorosokkal. A korszerűsítések azonban nem vezettek eredményre, a történelemből tudjuk, hogy végül sok várunk esett a török áldozatául. Később Rákóczi katonái is semmisítettek meg erősségeket, megany-nyit pedig az Osztrák Haditanács parancsára robbantottak fel. A háborúk elmúltával sok vár építőanyagát a lakosság saját gyarapodására használta fel. A XVI—XII. században a Haditanács által finanszírozott végvári építkezések lelassultak. Az arisztokrácia tehetősebb rétege ebben az időben kezdett el modem, minden igényt kielégítő várkastélyokat építeni. Jellemzőjük a négy sarokbástyás, belső udvart négy szárnnyal körülvevő forma. A típus legkorábbi épülete az egervári kastély, de hasonló stílusban épült a hédervári, golopi és monoki pompás, ma is jó állapotban lévő várkastély. Újkori várépítésre már csak egyszer, a XIX. században került sor, ekkor létesült a monumentális Komáromi erőd vagy a budapesti Citadella, de ezek komoly harcokban sohasem vettek részt. Nem beszéltünk még a templomvárakról, pedig a jelenlegi kutatási adatok alapján a mai Magyarország területén ezekből legalább 80-100 darab volt. Közös jellemzőjük, hogy a XV-XVI. században egyes települések temploma köré erődítéseket emeltek, ahová a lakosság vész esetén menekülhetett. A védművek sokfélék voltak, lehetett magas kőfal, néhol kisebb bástyákkal megerősítve, földsáncok, árkok, vagy ezek együttes használata. De előfordult az is, hogy a kőkerítés csupán a templom tulajdonosának, azaz a helyi uraságnak a hatalmasságát hirdette. Ezek az erődítések túl sok védelmet nem nyújtottak, a legnagyobb részük el is pusztult. Magyarországon napjainkra egyre több várromot újítanak fel, és tesznek látogathatóvá. Könyvünkben 70 magyarországi várat, várkastélyt, püspökvárat és templomvárat mutatunk be. Amennyiben kedvet csináltunk ahhoz, hogy felkeressék őket, segítségül a helyszínek GPS koordinátáit is közöljük a könyv végén. Tartalmas vártúrát kívánnak a szerzők.