Várak nyomában [antikvár]

Köszöntő Feld Istvánt 60. születésnapján köszönti a Castrum Bene Egyesület. Bár az Egyesület csak egy kis szelete István sokrétű, szerteágazó életének, mégis meghatározó részét alkotja a mai napig is. 1951. december 17-én született Kaposváron. Középfokú tanulmányait Pécsett a Leövey Klára Gimnáziumban végezte, majd 1971-1976 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem - régészet szakon tanult. Diplomamunkája a solymári vár volt, előrevetítve a várak iránti érdeklődését. 1975-től 1987-ig az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa volt, számos vár és kastély (Füzér, Gyula, Ozora, Salgó, Solymár, illetve Golop, Kékes, Monok, Pácin) feltárása és publikálása fűződik a nevéhez. 1987-től 1995-ig a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, a Középkori Osztály vezetője volt. Ez idő alatt a budavári Szent György téri régészeti kutatásokat irányította, valamint a Szent Zsigmond-káptalan templomának és a nyéki királyi villának az ásatását vezette. Feladatai közé tartozott a „Budapest im Mittelalter" németországi időszakos kiállítás koncepciójának kidolgozása és rendezése. 1996-ban szerezte meg régészeti kandidátusi címét a „16. századi kastélyok régészeti kutatása Északkelet-Magyarországon" című munkájával, mely néhány év múlva könyv alakban is megjelent. 1995-től 2004-ig a Miskolci Egyetem Bölcsésztudományi Karának Művelődéstörténeti és Muzeológiai tanszékének vezetője. Ebben az időszakban vendégoktató a bécsi egyetemen (Institut für Ur- und Frühgeschichte), ahol épületrégészeti kurzuson és a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen, ahol posztgraduális műemléki szakmérnöki kurzuson tanított. Ugyancsak ebben az időszakban, a Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeumának munkatársaként épületrégészeti kutatásokat végzett Sárospatakon, Borsiban és Gyöngyösön. 2004-től tanszékvezető egyetemi docens az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Régészettudományi Intézetében a Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszéken. Az egyetemen a középkori és kora újkori régészeti oktatást végzi, a doktori iskola tagja, tanásatást vezet a solymári és a várgesztesi várban. Tagja itthon a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Pulszky Társaságnak, a Magyar Régész Szövetségnek, külföldön a Deutsche Burgenvereiningung-nak, a Wissenschaftlicher Beirat-nak, a Schweizerischer Burgenverein-nek, az Internationaler Arbeitskreis für Hausforschung-nak, a Wartburg-Gesell-schaft-nak és a Spolecnost prátel starozitností-nak. Már az első Castrum Bene konferenciának előadója és az 1990-ben megalakuló nemzetközi egyesületnek a titkára, majd a szervezeti átalakulások után az elnökség tagja. Mivel a konferenciasorozat nagyon hamar nemzetközivé vált, hathatós tevékenységével létrejött a hazai Castrum Bene Egyesület, melynek 1995-től elnöke. Mint az Egyesület tagjai, és a köszöntő írói erről az oldalról ismerjük talán Feld Istvánt a legjobban. 16 éve szíve-lelke, mozgatórugója az Egyesületnek. Évente tevékenyen részt vállal a két konferencia megszervezésében, szerkeszti a Hírlevelet, intézi a kisebb-nagyobb, a tagok számára sokszor nem látható ügyeket. Munkájával, lelkesedésével elérte, hogy a Castrum Bene Egyesület azon kevés magyarországi szakmai csoportosulás közé tartozzon, melyek lassan „felnőtt korba lépnek" és nagyszámú kiadványukkal be tudják mutatni tevékenységüket, eredményeiket. A teljes Egyesület nevében kívánunk születésnapod alkalmával jó egészséget, a további szakmai munkához erőt, valamint, hogy még hosszú ideig élvezhessük a Castrum Bene Egyesület által nyújtott szakmai és baráti eseményeket, és továbbra is Veled lehessünk a Várak nyomában A Castrum Bene Egyesület