Várkastélyok kilátással [antikvár]

Részlet a könyvből:A turista elnevezést Antun Nemcic Gostovinski, a régvolt 1845. esztendőben megjelent Útirajzok című könyvében említi. Gostovinski vándorként és íróként vezeti be ezt az akkortájt új elnevezést mindazon hozzá hasonló személyekre, akik körútra, tour-ra indulnak. E képzeletbeli körutazása során az újkori nomád kis házak, udvarok, szőlők s szelíd lankák mentén halad el, amerre a dombtetőkön kápolnák emelkednek. A gőzös egyik kupéjában ülve az ablakon át a tájat szemléli, amelyben a vonat, akár egy rajzon, szénnel rajzolja meg a pályáját. Alkonyodik, és a távolban feltünedeznek a nagyváros első fényei. Ha ez csupán egy kép lenne, az ember akkor is szívesen megállna előtte, ha már ő maga nem része e látványnak. És az útkereszteződésnél, merre tovább? Ha az utazó az itteni híres konstruktőr, Rudolf Fizir valamely könnyű kétszárnyasával szállna e táj fölé, magával ragadná a találkozóhelyek, indulási és érkezési pontok gazdag változatosságának ritmusa. A vándor megérzi, hogy itt szívesen látja a vendégszerező házigazda, aki egyaránt jól ismeri a hívogató messzeséget és az otthon melegét.