Városrehabilitáció és életminőség [antikvár]

1. Bevezetés A városrészek felújítása nem új keletű dolog, hiszen lakónegyedek a történelem során folyamatosan születtek és szűntek meg, állapotuk és helyzetük romlott, vagy éppen javult. A társadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsulásával a második világháború után, de különösen az elmúlt három évtizedben nemzetközi szinten és Magyarországon is egyre inkább a társadalmi érdeklődés középpontjába került a lakókörnyezet szerepe az emberek életében. A városrészek, lakónegyedek helyzetének és állapotának kérdése nemcsak a helyi társadalomban, hanem a különböző politikai és gazdasági döntéshozatali szinteken, illetve az önkormányzati és állami szakpolitikákban is egyértelműen felértékelődött. Magyarországon a rendszerváltozás előtt kevés figyelmet fordítottak a leromló állapotú városrészek felújítására, így a városrehabilitáció szempontjából az átalakulás sok városrészt kedvezőtlen helyzetben talált. Hátráltatta a városfelújítási folyamatok beindulását a helyi önkormányzatok tőkehiánya is: a lassan ébredő döntéshozók sokáig nem kezelték kiemelt prioritásként a városrészek és lakónegyedek megújítását, hiszen a rendelkezésre álló szűkös forrásból rengeteg feladatot kellett megoldani, számtalan problémát kellett egyidejűleg kezelni. Az elhanyagolt lakás- és épületállománnyal rendelkező városrészek ennek következtében jelentős hátránnyal indultak a lakáspiacon, amihez gyakran társadalmi problémák megjelenése is párosult. A rendszerváltozás utáni évtizedben a magyar önkormányzatok és beruházók egyre gyakrabban szembesültek a felújítási munkálatok további halogatásának veszélyeivel, s lassan felismerték a városrehabilitáció szükségességét, valamint az ebben rejlő építészen, gazdasági és társadalmi lehetőségeket. A demokratikus átalakulás egyúttal olyan új fontos kérdésekre is ráirányította a figyelmet, mint az életszínvonal és az életminőség kérdése. Az életminőség különösen a rendszerváltozás után felgyorsuló társadalmi és lakáspiaci polarizáció fényében nyer különleges értelmet, amikor nemcsak a lakónegyedek, hanem a lakónegyedekben élő helyi társadalmak is eltérő fejlődési utakra léptek; egyesek rendkívül sikeresek lettek, míg mások lemaradtak a fejlődésben. Nem véletlen, hogy az életminőség alakulásával kapcsolatos kutatások hazánkban az 1990-es évek második felétől új erőre kaptak. Bár a hosszú távú városfelújítási tevékenység aktuális célkitűzései többször változtak Magyarországon, a szakemberek a városrehabilitációt még elsősorban a fizikai (épített) környezet felújításával azonosítják. A felújítást célzó projektekben reményeim szerint a kizárólag a fizikai környezetet érintő beavatkozások mellett egyre 7