Versengő látomások [antikvár]

Moravánszky ​Ákos, a zürichi műszaki egyetem (ETH) építészetelmélet-professzora e könyvében a századforduló építészetét tárgyalja az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban. A szerző a közép-európai építészek nemzetközi viszonylatban is úttörő jelentőségű formai újításainak elemzését összeköti a korszak és a régió kulturális arculatának vizsgálatával. Felvonultatja azokat a kérdéseket, melyek a legkiemelkedőbb közép-európai építészeket foglalkoztatták Budapesten, Prágában, Bécsben, Brünnben, Krakkóban, Zágrábban és Ljubljanában. A modernizációval, a nemzeti identitással, az ornamenssel vagy az építész, a művész társadalmi szerepével kapcsolatos viták elemzéséből az olvasó a szokásos lineárisan leíró építészettörténet helyett a kulturális összefüggések komplex és ellentmondásoktól sem mentes képét ismerheti meg. A kötet jelentős forrásirodalomra támaszkodva taglalja a modernizáció élménye által inspirált, azt lelkesen üdvözlő vagy elutasító szellemi áramlatok és az építészeti forma összefüggéseit. A modernizáció akkor megfogalmazott kérdéseiből jónéhány ma, az ezredforduló küszöbén is időszerű. Miben áll a modernizáció? Milyen viszonyban van a nemzeti identitással, hogyan hat az értékrend változására? Mindezekre van-e befolyása az építésznek a gazdasági-politikai átalakulás sodrában? Hogyan sarjadnak a kulturális örökség mindig változó, önkényesnek tűnő, szelektív konstrukcióiból újító, előrevivő eszmék? Hogyan kapcsolódhatnak össze eredetileg gyökeresen ellentétesként induló szellemi áramlatok? A kultúra egésze érzékenyen reagál a társadalmi változásokra, és az építészet, mely a szó legszorosabb értelmében a szemünk elé tárja anyaggá és látvánnyá sűrített mindenkori jelenünket, minden műszernél pontosabban mutatja be a háttérben zajló folyamatok természetét és jelöli irányukat. Ez a könyv szembesít a múltunkkal és feltárul benne a jelenünk. Sőt, ha figyelünk, a jövőnkre is vethetünk egy pillantást.