XXIII. Országos Műemléki Konferencia [antikvár]

Nem csak azért jöttem el Önökhöz, mert megígértem, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy az a miniszter dolga és kötelessége, hogy a minisztériumhoz tartozó szakterületek képviselőivel találkozzon, és informálódjon az aktuális szakmai kérdésekről, problémákról. Különösen olyan időszakban, amikor a napi politika egyrészt a pénzről szól, és sokkal inkább a pénzről szól, mint az utóbbi időben bármikor, másrészt viszont, és ez a jó hír, a stratégiáról, a tervekről, a nemzeti fejlesztésről is szól, és azt gondolom, hogy nagyon jól döntöttek a konferencia szervezői, amikor a műemlékvédelem és a készülő Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsolatát állították a tanácskozás fókuszába. Kulturális örökségünk többrétegű, élő örökség. Nagyon nehéz megmondani, hogy melyik az az épület, amelyik már kanonizálódott és része az elfogadott örökségnek, és mi az amire még úgy tekintünk mint mondjuk a szocreál épületekre, amelyekkel kapcsolatban még nem döntöttük el egyértelműen, hogy azok örökségünk részét képezik-e vagy sem. Része-e például a Dunaújvárosi Vasmű épülete a kulturális örökségnek, vagy sem. Az örökségről folytatott viták nagyon érdekesek, mert valójában saját történelmünkről, így saját identitásunkról és annak értelmezéséről szólnak. Amikor az örökségről beszélünk és próbáljuk annak határait definiálni, akkor végső soron arról beszélünk, hogy kik vagyunk és hogyan viszonyulunk ahhoz, amit elődeink számunkra örökül hagytak. Mindig is úgy gondoltam és meg is fogalmaztam akkor amikor kulturális miniszter lettem, hogy az örökség egy élő fogalom, egy élő, többrétegű, vitatandó, vitatható fogalom, aminek bemutatásában elismertetésében, ha úgy tetszik propagálásában Önöknek kell a vezető szerepet vinniük. Egy alkalommal a sajtó meglehetősen nagy érdeklődése mellett, azon meditáltam nyilvánosan, hogy mi az örökség és a kultúra viszonya és azt találtam mondani, hogy a kultúra tágabb fogalom az örökségnél, hiszen az örökséget készen kapjuk és gondoznunk kell ugyan, de alapvetően rendelkezésünkre áll. Míg a tárgyi és szellemi kultúra az álladóan változó folyamatok érdekes összetételű egésze. Tehát a kultúrában benne van az örökség, de benne van más dolog is, ami még nem örökség, de örökség lesz később, hogyha történeti emlékezetünk, a kollektív emlékezet nem szelektálja ki. Nyugat-Európában a minisztérium elnevezése mindenütt kulturális minisztérium, ezért tartottam fontosnak ezt az eszmefuttatást, hogy vajon a kultúra és az örökség két fogalma mennyiben fedi át egymást, hogy minden örökség kultúra, de nem minden kultúra örökség. Mivel a kultúra tágabb fogalom, talán jobban kifejezi a minisztérium lényegét.