A Derkovits-Ösztöndíj története [antikvár]

Bevezető A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj - vagy ahogy a fiatalok hívják: a „Derkó" - immár ötvenedik éve az egyik legrangosabb elismerés a fiatal képzőművészek számára. Ez az ösztöndíj a legrégebbi eleme a fiatal művészek támogatására szolgáló állami ösztöndíj-rendszernek, amelyet az elmúlt évtizedek során fokozatosan épített fel a kulturális minisztérium. 1974-ben jött létre a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj, amelyet 1984-ben a zeneszerzőknek, zenetudósoknak és zenekritikusoknak szóló Kodály Zoltán-ösztöndíj követett. 1987-ben alapították a kézműves technikát alkalmazó egyedi iparművészetet művelők részére a Kozma Lajos-ösztöndíjat. 1988-ban a művelődési tárca az ipari és az építésügyi minisztériummal közösen hozta létre a Moholy-Nagy Lászlóról elnevezett ipari formatervezői ösztöndíjat. 1991-ben indult a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj, valamint a kortárs képzőművészet, iparművészet, fotóművészet és azok határterületeinek kutatását, feldolgozását és publikálását segítő Kállai Ernő művészettörténész-műkritikusi ösztöndíj. 1998-ban három új ösztöndíjat alapított a tárca: az Örkény István-ösztöndíj a fiatal drámaírók munkáját segíti, a Fischer Annie-ösztöndíj a pályakezdő énekes és hangszeres előadóművészek számára biztosít anyagi támogatást, a Fülöp Viktor-ösztöndíj pedig a táncművészet terén ad lehetőséget a szakmai ismeretek továbbfejlesztésére. 2005-ben az előadóművészeti ösztöndíjak köre a fiatal jazz-zenészek támogatására szolgáló Lakatos Ablakos Dezsö-ösztöndíjjal bővült. Nagy öröm számomra, hogy az ösztöndíjrendszer továbbépítéséhez én is hozzájárulhattam: 2006-ban a fiatal műfordítók részére megalapítottuk a Babits Mihály-ösztöndíjat. A miniszteri ösztöndíjak, így a Derkovits-ösztöndíj célja az, hogy lehetőséget biztosítson a fiatal, pályakezdő művészeknek arra, hogy tudásukat, tehetségüket kamatoztassák, anyagi hátterük legyen a kísérletezésre, új munkák létrehozására. A pályakezdés első néhány éve, vagy akár évtizedes időszaka nemcsak egzisztenciális gondokkal jár. A művészi útkeresés, tájékozódás, kísérletezés, az önálló arculat megtalálása, a pályán maradás értékválasztásokon keresztül vezet, ezért a fiatal művészek munkájának támogatása nem érhet véget az egyetemi, főiskolai diplomaosztáskor. A művészeti ösztöndíjak olyan tevékenységet támogatnak, melynek nincs más mecénása sem a hazai felsőoktatásban, sem pedig a művészeti élet gyakorlatában. Ezt a támogató szerepet a kulturális kormányzat mindenkor fontosnak tartotta, s remélhetően a feladatai között tartja számon a jövőben is. A Derkovits-ösztöndíj ötvenéves történetét bemutató kiadvány nemcsak a képzőművészek számára, hanem a társadalomkutató számára is igen izgalmas olvasmány. A kötet a művészeti törekvések, a képzőművészeti kritika dokumentumainak gazdag tárháza, amelyből ugyanúgy kirajzolódik előttünk a kor kultúrpolitikája, mint a mára klasszikussá érett művészek egykori fiatalsága. Budapest, 2006. február Dr. Bozóki András miniszter