A Drezdai Képtár [antikvár]

Részlet a könyvből: A klasszikus archeológia és az újabb keletű művészettudomány megalapozója, Johann Joachim Winckelmann (1717-1768) egyike volt az elsőknek a nagy egyéniségek sorában, akik dicsérettel emlékeztek meg a Drezdai Képtár gazdagságáról és jelentőségéről. 17488 és 1754 között a helyszínen tanulmányozta a műkincseket, s Drezdát észak első művészvárosként értékelte. "A Drezdai Képtár legjelesebb festményei leírásának története" c. munkájában már kibontakoznak - mindenekelőtt a képtár olasz mesterműveire vonatkozóan - egy történelmi, realista kritika szellemében fogant tudományos értékelés alapvonalai is. Ebben írta, hogy a nagy mesterek műveinek szépsége "csak szemmel érzékelhető, el nem mondható". Winckelmann lelkes leírásának hatására utazott először Drezdába az ifjú Goethe, 1768-ban lipcsei diák korában, hogy megtekintse az akkoriban a Stallhofban (ún. "Istállóudvar"-ban) elhelyezett képtárat. Visszaemlékezve így szól erről a "Költészet és valóság"-ban (1811 és 1831 között négy részletben adták ki): "eljött a képtár megnyitásának türelmetlenül várt órája. Beléptem ebbe a szentélybe, és csodálatom felülmúlta minden korábbi várakozásomat. Ez az önmagába visszakanyarodó terem, amelyben mélységes nyugalom, pompa és tisztaság uralkodott, a nemrégen aranyozott keretek csillogása, a viasszal fényesített padló, az inkább nézelődésre, semmint munkára használt szobák az ünnepélyesség egyedülálló érzését keltették, ami annál is inkább hasonlított ahhoz a hangulathoz, amivel az isten házába lépünk be, mivel oly sok templom ékessége, az imádat oly sok tárgya jelent meg itt újra, melyeket egyedül a Művészet szent céljaira állítottak fel."