A fametszet [antikvár]

Porlepte írások között egy-egy régi lap, öreg feledett lapköteg, padlás-sarokban papírhalom, mind mi titkokat rejteget, tudást, szerelmet, képeket: ez nékem a fametszet. Tettek, érzelmek újabb-újabb hona, vonal-jegye, a mult szava: a fametszet meséje, éneke. Mindig komor multat, emléket fog jelenteni énnekem. Erdélyben, a sepsi-széki Szentgyörgy Múzeuma volt önfeledt helyem diákkorom köteles könyvei mögött: turkálni öreg iratok, századok multán ma-fehér könyvlapok között. Itt találkoztam össze először - rábizatás nélkül -, réges-régi könyv-szövegekben nemes patinájú, tőmondatos művészbeszéddel, vonal-beszéddel, és egyben itt fogott el a bőbeszédű, hivogató mult századi alkalmazott festmény utánzat.