A felfedezett Duna-parti kisváros [antikvár]

ELŐSZÓ I PREFACE A Ferenczy Múzeum a szentendrei művészet bemutatását, megismertetését tartja egyik legfontosabb feladatának. A most megnyíló új épületében, az egykori Pajor család múzeummá átalakított kúriájában ennek a feladatának módja lesz a legjobb körülmények között eleget tenni. Ferenczy Károly és gyermekei, Valér, Béni és Noémi válogatott festményei, rajzai, grafikái, szobrai és kárpitjai mellett a folytatást is megismerheti a közönség, egy olyan város művészeit, amely Nagybánya után a legtöbbet adta a 20. századi magyar művészetnek. Boromisza Tibor, még a Szentendrei Művésztelep megalakítása előtt, 1925-ben írt arról, hogy a városban alkotó fiatal Ferenczy Károly nyomdokain sorra jöttek „a hazátlanná lett nagybányai festők [ ] a szentendrei hegyek közé, ahol minden Nagybányára emlékeztetett." Az Alapító Nyolcak egy évvel később hivatalosan is letelepedtek a városban, majd 1928-ban létrejött a Szentendrei Festők Társasága, s ettől kezdve a kolónia a folyamatos alkotás helyszínévé vált. Ahogy a jeles művészettörténész, Németh Lajos megfogalmazta: „Szentendre nélkül nincs modern magyar festészet." Nagyon fontos, hogy ez évszázadnyi folyamatosságot jelentett, és jelent ma is. Az új állandó kiállításokat kísérő kötetek ezt kívánják megmutatni, értelmezni, közzé tenni. A szentendrei festészetnek méltó és maradandó emléket állítani, a kiállított művekre reflektálva. Rövidebb és hosszabb feldolgozások egyaránt születtek már, az olvasó azonban most olyan köteteket vehet a kezébe, amelyek élvezetes útravalóval szolgálnak a tárlatok bebarangolásához, remélhetőleg arra csábítva az olvasót-látogatót, hogy - akár a művészek maguk - vissza-vissza térjenek a városba, a Ferenczy Múzeumba, a szentendrei művészet legjobb, legkülönlegesebb alkotásai közé. Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton egyetemi docens, múzeumigazgató