Bővebb ismertető
Részlet a füzetből:
A körképet, vagy nemzetközileg ismert és használt nevén "panorámát" az ír Robert Barker szabadalmaztatta 1787-ben mint technikai találmányt. Bizonyára ez az egyik oka é magyarázata annak, hogy a művészeti szakirodalom mindmáig eléggé elhanyagolta ezt a múlt században oly divatos műfajt. Való igaz, a sajátos technikai megoldások, az illúzió keltési szándék, a műfaji kevertség elkülönítik minden egyéb képzőművészeti alkotástól. Ezek az elválasztó jegyek, amelyek meghatározzák a körkép mibenlétét, a következők:
1. Mint neve is mutatja, a vászon egy köralakú csarnokban van körben felerősítve. Alul egy körbefutó abroncs és az arra aggatott súlyok feszítik ki. Az ilyen módon kifeszített vászon sohasem henger, hanem úgynevezett forgási hiperboloid formát vesz föl, mivel a horizontális szálak jobban befűződnek ott, ahol csökken a feszítő erő.
2. Néhány kivételtől eltekintve hatalmas méretek, 10-15 méteres magasság és 100-120 méteres hossz, azaz kerület jellemzik.