A gödöllői művésztelep [antikvár]

A megalakulás nem köthető pontos dátumhoz. Az 1890-es évektől a fiatal művészek az erdélyi Diódon gyűltek össze, a legnagyobb számban 1897-ben, a nagybányai telep megalapításával (1896) szinte egy időben, a történelmi festményeivel már hírnevet kivívó Körösfői-Kriesch Aladár (Buda, 1863 - Budapest, 1920) körül. Jöttek Budapestről és Párizsból, csodálták a tájat, Erdély történelmi levegőjét, a népviselet szépségét. Az a misztikus és áhítatos légkör, amely kezdettől övezte a század első éveiben végül Gödöllőn létrejött kolóniát, már ekkor kialakult az új életelveket és a művészet forrásait kereső művészek körül. Egyszerre hatott rájuk a nazarénus vallásosság és a gnoszticizmus, a tolsztojánus eszmék és a századvégi életfilozófiák, valamint Ruskin és Morris társadalomjavító szándékkal átszőtt művészeti tanai. Meghatározó szerepet játszott a századforduló szecessziós esztétikája, mely célul tűzte ki a művészet és élet szétszakadt egységének visszaállítását, az élet mindennapi tárgyainak, a környezetnek a megszépítését.