A KISZ politikai plakátjai [antikvár]

Ifjúsági mozgalmunk plakátjai A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a plakátot egyszerűen csak falragaszként határozza meg, az Idegen szavak kéziszótára a francia—német szó magyarázataképp ehhez még hozzáteszi, hogy fali hirdetés. A Művészeti Lexikon már a cél megjelölésével bővíti a definíciót a következőképpen: „szuggesztív művészi eszközeivel felhívja a figyelmet a propagált árura, szellemi termékre, eseményre vagy politikai eszmére, s ezeket a maga sajátos eszközeivel, tömör közlésmódjával népszerűsíti". Igy már akkurátusabb a fogalmazás, ám mindenképp szükséges a további motiváció, részletezés és pontosítás. Mindenekelőtt a plakátművészet kialakulásáról kell néhány szót szólni. Ugyanis már a régi kultúrák idején ugyancsak éltek a reklámozás különböző eszközeivel, köztük a plakáthoz hasonlókkal (föliratok, képes reklámok). Mégis, azt szoktuk mondani, a plakátművészet a kapitalizmus terméke. Csak amikor a nagyipari árutermelés kialakította konkurrenciaharc állandósult, lett szükség az áru fokozott propagálására, amely mintegy semmihez sem fogható értékkel kívánta felékesíteni a terméket, hogy az cáfolhatatlanul utasítson maga mögé minden lehetséges vetélytársat. Divatba jött az áru legelőnyösebb tulajdonságainak előszámlálása, látványos hirdetése. Látványos, mert az új terméknek már megszületése előtt szüksége volt a hírverésre, hogy minél nagyobb piacot, felvevő közeget sajátíthasson ki. Ugyanakkor a kapitalista életforma merőben másként alakult minden előbbinél; a kulturálódás, a szórakozás új formái is létrejöttek. Megszületett a szórakoztatóipar. Mindez szintén reklámot igényelt, esetleg csak értesítést, felhívást egy-egy esemény meglátogatására. A kapitalizmusban végletesen elvált egymástól az uralkodó polgárság és az elnyomott dolgozó tömegek életmódja. A megtermelt anyagi javak birtoklása, a termelőeszközök tulajdonjoga éles kérdései lettek az osztályharcnak. Ebbe a politikai küzdelembe mindkét fél új fegyverként vetette be a politikai agitációt, s annak egyik eszközét: a politikai plakátot. A művészek legjobbjai vállalták a proletariátus küzdelmét, s politikai plakátjaik jelentős segítséget nyújtottak. A plakát kifejezetten a látvány művészete, minden rajta megjelenő momentumnak a látvány erejével kell megragadni a szemlélőt. Ez bizonyos érzelmi motiváltságot tételez fel. A jó politikai plakát mindenkor mozgósította szemlélőit érzelmileg is; rokonszenvre, bátorságra, gyűlöletre szólított fel az ügy érdekében; egyszóval szenvedélyeket ébresztett. Mindezt pedig szinte egyetlen pillanat alatt kell kiváltania, hiszen a kapitalizmus az életritmus felgyorsulását is eredményezte; egyetlen plakát megszemlélése sem tarthat fárasztóan hosszú percekig. A plakát tehát mindenekfölött látvány. Látvány, amely nagyon tömören és nagyon világosan, egyszerűen és kertelés nélkül közöl bizonyos információt, szinte minden esetben érzelmi mozgósítást is ad. Világosságának mindenekelőtt a kompozíció az eszköze. A jó kompozíció a néző látásmódjára építve lehetővé teszi a gyors és totális befogadást. Hogy miért gyors, arról már beszéltünk; totalitáson pedig azt kell érteni, hogy a plakát nem egyes elemeivel, hanem teljes egészében szólal meg. Ebbe a totalitásba belefoglalandó mind a megfogalmazás, mind pedig a szöveg. A kettőnek együtt kell „hangoznia". Természetes tehát, hogy a szöveg terjengős-sége, bonyolultsága fölborítja ezt az egyensúlyt, Időben is leköti a figyelmet a képi látvány elől. Ha pedig a kettő így különválik, máris hibás kompozícióról kell beszélnünk. Amikor a plakát a reklám egyik eszköze, akkor az agitáció és a meggyőzés lehetősége és alkalma is egy meghatározott témával kapcsolatban. A KISZ plakátjainak feladata minden esetben a Kommunista Ifjúsági Szövetség szellemében agitálni, céljaink helyességéről meggyőzni. Ilyen értelemben tehát hathatós szerepük van a politikai, mozgalmi befolyásolásban