A középkori Magyarország táblaképei [antikvár]

A magyarországi táblaképfestészet emlékei felé forduló érdeklődés első nyomai a XIX. század elejének néhány helytörténeti, egyháztörténeti munkájában mutatkoznak. E művek - természetesen - nem foglalkoznak még behatóan az egyes festményekkel, de említve vagy rövidebben-hosszabban le is írva őket, figyelmeztetnek jelenlétükre, s szerény adatközléseik a negyvenes évekkel meginduló rendszeres kutatások első alapjait vetik meg. Hasonló a helyzet a magyar műgyűjtés területén. Jankovich Miklós széleskörű gyűjtőszenvedélye a XIX. század elején először iktatott tizenöt német és magyar mestertől festett táblaképet 139 darabból álló képtára együttesébe. Bár e néhány festmény a gazdag gyűrű-, ötvösmű-, fegyver-, ékszer- és éremgyűjtemények mellett és a külföldi képek változatos sorozatában a sokoldalú együttesnek szerény eleme csupán, jelentősége mégsem csekély; először ad hírt a hazai gótikus festészet emlékei felé forduló gyűjtő érdeklődéséről [Entz G., Jankovich Miklós a műgyűjtő. AÉ LII (1939) 165-186]. Nem rendszeres és nem speciális gyűjtőmunka eredményeként kerültek egybe, nagyobb részük nem emelkedik az átlagos provincializmus színvonala fölé. De az együttes néhány táblája máig foglalkoztatja kutatásunkat, s több, - még a jövő vizsgálatok során megoldandó kérdés is csoportosul köréjük. Ahogy a XIX. század első felének egy-két helytörténeti munkája első figyelmeztető a hazai táblaképfestészet-kutatás történetével foglalkozó mai művészettörténet számára, úgy a Jankovich-gyűjteményben őrzött táblák legkorábbi jelzői a magyarországi műalkotások iránt először megnyilvánuló, majd a század során élénkebben pezsdülő gyűjtő érdeklődésnek.