A különös végrendelet [antikvár]

Részlet a könyvből: Csörgey tanácsos egy nagyot prüszszentett - s meghólt. Prósit! kiált szivességgel az ágya fejinél ülő testvére, az öreg Csörgey ezredes, ki viszon-köszönetet nem kapván, aggodalmasan tekint öcscsére, s ennek merevedett szemein a halál zászlóját látván kiütve, ijedten ejti Bethlen Gábor-korabeli izmos pipáját, a lábainál hortyogó mopszlira. Kiszenvedtél tehát jó öcsém! szól fojtott hangon az ezredes; befogja jobbjával testvére szemeit, baljával pedig, barázdás arczain lepergő könnyeit törli. Menj békével kedves öcsém! s készíts az ismeretlen földön számomra is quártélyt; követlek nem sokára! Oda van szegény! ezt kiáltja agg hugának, Margit kisasszonynak eleibe, ki kedves ölebének sikoltására, lélektelen tört a harmadik szobából elő; oda van szegény! Uram ne hagyj el! hát mi lelte? kérdi visítva a kisasszony, s ölebéhez riad. - Már tudom megint az az átkozott nyólcz ágú sarkantyú - Frakk! kiállt bosszúsággal az ezredes, ki ezen köntös-nemet soha sem szívelhetvén, nevén szokott káromkodni, s ez csalhatatlan jele haragja kitörésének; frakk! ez van oda! mond s az ágy felé mutat.