A magyar festészet forradalmárai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az új magyar képzőművészet hosszú ideig gátlásokkal küzdött. Azt lehetne mondani, hogy Európa-komplexuma volt, egyfajta kisebbrendűségi érzés fogta el a nyugati, pontosabban: a francia törekvések láttán. Persze, ez nem ok nélkül történt, az irodalom maga is analógiát szolgáltat ehhez a jelenséghez, hiszen a kultúrtörténeti kiesés népünk multjában minden téren megmutatkozott. Az elmúlt század elején tulajdonképpen elölről kellett kezdeni mindent s e kezdett nehézségei, érthetően, provinciális félszegségben nyilatkoztak meg. Művészeink és íróink egyetemes mértékekhez viszonyították teljesítményeiket s állandó összehasonlítgatás kísérte tevékenységüket. Az önellenőrzésnek ez az örökös jelenléte erősen feszélyezte a tehetségek természetes kibontakozását, mintha végig sűrű gond felhőzte volna a magyar Parnasszus ormait. Van valami szüntelen hangulati teher kultúránk most eltelt századának történetében, ami nagyjából megakadályozta a derűs alkotókedv érvényesülését. A jó átlag is észrevehető igyekezetet mutat, a fejlődés, méginkább: a fejlesztés erőfeszítéseit, ami csak a legritkább esetben oldódik fel az elért eredmények elégedett nyugalmában. Kétségtelen, hogy ösztönös és riadt körültekintéssel készültek hazánkban a remekművek a reformkor óta, de a kiváló alkotások ellenére is felszabadult önérzet nélkül. Pedig Vörösmarty vagy Arany János után aligha lett volna ok a bizalmatlanságra, mint ahogy Szinyei is a haladás élére vezette néhány éven át festészetünket. Viszont az aggodalmaskodóknak is volt okuk a kétségekre s a jobbakban méltán támadt föl az európai szempontú kritika. Jókai páratlan fantáziája végső fokon mégse mérhető össze Flaubert világával s Munkácsy nemzetközi kitüntetései eltörpülnek jelentőségükben az impresszionisták szándékainak a beigazolódása mellett. Hogy Kemény Zsigmond írásaiban, Vajda János keserveiben megjelent egy helyi indulat, mégpedig hatalmas erővel, lenyűgözően, az tulajdonképpen még nagyobb óvatosságra intett. A nemzeti értékrend lehetőségei jelentek ugyan meg ezáltal de megint csak a sérültségnek, meghasonlottságnak a nyomaival. A "Nyugat" írói helyesen választottak, amikor letértek erről a komor magyar útról s a földrész klasszikusaihoz fordultak segítségért."