A művészet vonzásában [antikvár]

Az életben nincs annál csodálatosabb, de veszélyesebb sem, mint az, ha az álmok valóra válnak. Csodálatos az, hogy annyi kacskaringó után azzal foglalkozhatom, ami gyermekkori álmom volt. Orvos vagyok, galériám van, verset írok, képeket festek. Van-e ennél felemelőbb érzés? De fennáll a veszély, ami a beteljesült álmokat fenyegeti! A kétség, ami gyötri az embert minden cselekedetében: vajon jó irányban haladok-e? Vajon ez az az út, melyen járnom kell? Vajon elég jó-e az, amit csinálok? Azt hiszem ezt nem is nekem kell eldöntenem... Nincs más óhajom, csak az, amit az Ima időért c. versemben megfogalmaztam: Kérlek Istenem, csak időt adj nekem... Időt, hogy betegem gyógyíthassam... Időt, hogy én is bizonyítsam, a volt létezésével szavatoljam, a mások életében igazoljam, hogy a kimért időm nem volt hiábavaló. Sikeremnek azt könyvelem el, hogy első-kötetes költőnek és első kiállítását bemutató művésznek otthont adhattam. Dr. Gujás Márta