A női szépség a festőművészetben [antikvár]

A Margitszigetre röpítő helyi hajón ültünk, mely épen indulni készült. Elegáns urakból és igen díszesen öltözött hölgyekből állt a fedélzet társasága, mely kisebb körökre oszolva, csevegett. A lépcsőn egyszerre egy magas, elegáns hölgy jelent meg, ki az egész társaság figyelmét magára vonta. - "Beh gyönyörű nő!" - mondották az urak. - "Milyen mesés eleganciával van öltözve!" - mondották a nők. - A társalgás egy darabig a jövevény körül forgott, annyival zavartalanabbúl, mert rögtön fölismerték, hogy ez egy világhirű idegen táncosnő, ki magyarul egy szót sem ért, tehát lehet akár előtte is róla beszélni. De meg, foglalkozásánál fogva hozzá van szokva a közönség bámulatához, világszerte ösmert viszonya pedig Európa egyik koronás fejével amugy is érdekessé teszi őt s az általános figyelem központjává, ahol csak megjelenik. A közvélemény tehát itt is mellette nyilatkozott s az egész társaság megegyezett abban, hogy a nő valóságos, kifogástalan szépség. Csak egy öreg szobrász rázta fejét kicsinylőleg, saját társasága előtt, mely a főváros több előkelő hölgyéből és gavallérjából állott...