A régi magyar festőművészet [antikvár]

Nemzeti kultúránk régi emlékeiből igen kevés maradt az utókorra. Az évszázados, valóban változatos pusztítás miatt művészetünk története olyan, mint a fényesen díszített kódex, amely rossz sorsra jutott. Irása megfakult, olvashatatlanná vált, csak itt-ott ragyog fel benne egy-egy szép mondat. Soká kell lapozni, míg összefüggő részletekre bukkan az olvasó. A kibetűzhető lapok közé tartozik a magyar gótikus piktúra története, mely az emlékanyag összességének egyik legtartalmasabb, sokat és sokféleképp mondó fejezete. Tanulságai nemcsak a művészet barátait érdekelhetik, hanem másokat is. Régi irodalmunk színesebb és gazdagabb megfelelőjét látjuk a beszédesen néma képekben, éppezért szeretnők hinni, hogy a könyvet az irodalomtörténészek is haszonnal forgatják. A kizárólagosan vallásos tárgyú ábrázolások ezenkívül az egyházi tudományok művelőinek több szempontból is érdekes adalékul szolgálhatnak.