A romantika festészete és szobrászata [antikvár]

A Liberté-Égalité-Fraternité (szabadság-egyenlőség-testvériség) hármas jelszavával tört ki a francia forradalom, de vágyai a XX. században sehol sem tudtak megvalósulni, pedig néhol már-már úgy tűnt, hogy sikerül őket a gyakorlatba átültetni, végül is mindig rájuk omlott a múlt romjainak törmeléke, amely alól csak pislákolva csaphatott fel lángjuk. Mégis gyökeresen különbözött a forradalom nyomán kialakult világ a régitől. Az emberi élet eddigi elképzelése megingott, a hittételek örök érvényébe vetett bizalom eltűnt, vagy legalábbis nagyon megrendült. Velük szemben nem annyira a filozófiai, mint inkább a természettudományi gondolkodás hódított mind nagyobb tért. A felszabadult ember viszont, aki az "egyéniség" bő köntösében mindent elérhetőnek vélt, miután akaratát saját társadalmának keretei között nem tudta valóra váltani, elkeseredett és összeroppant. Ekkor vigasztalást az emlékezetében megszépült múltban keresett, amelyet imént még megtagadott.