A Szépművészeti Múzeum [antikvár]

Fedlapja megtört. Borítójának élei enyhén elszíneződtek.
A ​Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek története sokkal régebbi, mint az épület, amely őrzi őket. A görögösen neoklasszikus homlokzatú, érett reneszánsz stílusban épület palota, a múlt század historizmusának egyik utolsó budapesti alkotása 1906-ban készült el. Ekkor helyezték el benne az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotásokat. A múzeum épületének elkészültekor eredeti antik művek helyett gipszmásolatokat vásároltak, de már 1908-ban – Hekler Antal javaslatára – megvették P. Arndt müncheni régész 135 darabból álló márványgyűjteményét, amely ma is az Antik Gyűjtemény gerince. 1914-ben Arndt 650 darabból álló terrakotta-gyűjteményét szerezte meg a múzeum. A márvány és a terrakotta anyagot együttesen először 1918-ban állították ki, majd egyes darabok vásárlásával gazdagodott a gyűjtemény. 1933-ban felmerült egy központi Egyiptomi Gyűjtemény felállításának a terve, és 1934-ben valóban a múzeumba összpontosították a Néprajzi, a Történeti, az Iparművészeti és a Hopp Ferenc Múzeum egyiptomi anyagát. Az egyiptomi kiállítás 1939-ben nyílt meg. A második világháború után a Szépművészeti Múzeumba került a Történeti Múzeum Viczay-, Jankovich- és Delhaesgyűjteménye, az Iparművészeti Múzeum Zichy- és Procopiusgyűjteménye és a gyulai Haan-gyűjtemény gazdag, értékes vázaanyaga, valamint Gerster korinthoszi vázagyűjteménye. 1957-ben a görög-római és az egyiptomi gyűjtemény kettévált. Az újabb szerzemények közül említést érdemelnek az 1984-ben, a Rudnyánszky-kollekció megvásárlása során idekerült kopt műtárgyak.