A szürrealizmus enciklopédiája [antikvár]

A szürrealizmus nem csupán képzőművészeti és irodalmi mozgalom, hanem az erkölcsről, az erotikáról is van mondanivalója. A korabeli mélylélektani kutatásokkal párhuzamosan, az alkotói folyamat hagyományos felfogásán túl a művészet létét és szükségességét is megkérdőjelezi. A szürrealisták tárgyakat helyeztek a kiállítótermekbe, és tárgyakat alkottak maguk is. A költő felfedezték az automatikus írást, a felsők egy belső modellt követtek, másoltak képeiken. Amit létrehoztak - sok újításukban nagy elődökre támaszkodva -, az a század legélénkebb, legvitatottabb és sok országban máig is élő mozgalmát erdményezte. Új látásmódjuk s az a számtala lelemény, amelyet módszereikben alkalmaztak, alapjaiban változtatta meg a látásmódot, ember és műalkotás viszonyát. René Passeron, a könyv szerzője (ma a párizsi egyetem tanára) maga is résztvevője volt a mozgalom második viághaború utáni időszakának. Szubjektív szemlélete tükröződik írásában és azokban a portrékban, amelyeket kortársairól - bár csak címszavakban - felvázol. Személyes hangja teszi élvezetessé a könyvet, amley sok adatot, átfogó elmletet közöl, és a szürrealista technikák tömör ismertetését nyújtja. A könyv enciklopédikus részében helyt kaptak az előfutárok s a szürrealista szellemben és látásmóddal alkotó mai művészek is. A kötethez mezei Ottó írt utószót, amelyben "Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művszetben" címmel a stílus hazai képviselőiről szól. A 416 kép, amelynek csaknem egyharmada színes, gazdag, összefoglaló gyűjteményét nyújtja a szürrealista festészet legjavának, s ezzel régóta meglévő hiányt pótol a magyar művszetkedvelők könyvespolcán.