Antológia 2000 [antikvár]

Részlet:"Az amatőr, a mester és a művész*Előszó helyettKedves Barátaim!Nekem jutott az a megtisztelő, de korántsem egyszerű feladat, hogy mai összejövetelünk bevezetőjeként és vitaindítójaként Önök elé táijam néhány gondolatomat az amatőr kérdésről, amatőr mozgalomról.írásomnak a következő címet adtam: AZ AMATŐR, A MESTER ÉS A MŰVÉSZ, jelezve, hogy három különálló és egymástól határozottan elválasztható fogalomról kívánok beszélni. Ezek közül az elsőt bővebben, a másik kettőt periférikusán fogom érinteni.Az a fogalom, hogy amatőr, gyakori és fölös vitákra ad okot leginkább azért, mert értelmező szótári jelentését hevenyészett megközelítésekkel helyettesítjük. Ennek következtében az esetek nagy hányadában maga a szó pejoratív értelmet nyer. Tetézi még az értelmezés zavarát, hogy közgondolkodásunkban szinte kivétel nélkül és hibásan az amatőr és a dilettáns szavak egymás szinonimájává váltak, holott a dilettáns szó eredetileg más jelentéssel bírt: műélvező, műpártoló.Az 1970-es évek közepetáján ismeretterjesztő sorozatot sugárzott a TV. Az előadó Benedek István pszichiáter volt, a műsorsorozat pedig a műélvezővel, műpártolóval, a kultúrát szerető- és értő emberrel foglalkozott. Azzal a típusú emberrel, aki szakmai megalapozottság nélkül adja át magát a művészet, vagy a tudomány egyes ágazatai élvezetének, pártolásának. Tehát a művészet, vagy a tudomány szeretetének következtében válik annak megrendelőjévé, gyűjtőjévé, terjesztőjévé, anyagi lehetőségei szerint. Értelemszerűen tartoznak ebbe a körbe a politikai-gazdasági élet szereplői, az alkalmi vásárlók, a felolvasó estek-koncertek-múzeumok látogatói. De ugyanezen előadássorozatban felhívta a figyelmet arra is, hogy el kell különíteni egymástól a műélvező-műpártoló és az amatőr fogalmakat. Hisz az"5