Anyégin Eugén [antikvár]

Az Anyégin verseiből olyan varázslat áramlik, amely varázslat minden korban, öregen vagy ifjan forgassuk a lapokat: felejteti velünk mindennapi való életünk szomoruságát vagy sivárságát. Nők, - midőn először kalandozik végig szemük e strófákon, - megszerelmesednek, ifjak regényességet éreznek és öregek felsóhajtanak. - Anyégin Eugén az üdvösség könyve. - Azon kevés könyvek közé tartozik, amelyekben egyetlen tanitás foglaltatik, hogy élni csak az igaz szerelemért lehet. Mondja ezt még sok költő, de szivesen és örömtelien Puskin Sándornak hisszük, aki a saját életével is azt bizonyitotta, amit az Anyégin verseiben megirt: párbajban elesett, amelyet egy nő féltett szerelméért vivott. Az ifjuság rajongása, a férfikor enyhe rezignáltsága, az öregség csendes elgondolkozása, amely a leghidegebb szivben is életre ébred, (amint a költő megzenditi hárfáját, oly erővel kapva a hurok közé, hogy más zenét a Puskinén kivül többé nem hallhatunk), amíg Anyégintől sóhajtva elbucsuzunk: mindenkor olyan olvasmánynyá avatja e könyvet, amelynek népszerüsége nem függ az áramló divatoktól, mindég olvassák, amig szivek és szerelmek élnek a földön. A kisházak halk lámpafénye mellett hódit Anyégin utánozhatatlan sti.usa, mint a paloták termeiben. Versek ezek, amelyeket nyomban mindenki megért és megszeret és magáénak mondhat akkor is, ha műveltségét nem nyerte a legmagasabb irodalmi iskolákban, de szivesen letérdepelnek hozzá a raffináltak, a modernebb irodalmak izgalmaitól hevülékenyek és fáradtak is, mint a tavasz első ibolyája mellett senki sem haladhat el unottan.