Az ember szenvedése/A teremtés útján [antikvár]

Az Ember szenvedése - számszára^ Utószó Földi Péter mücsarnokbeli kiállításához Kezdhetjük azzal, hogy az ember, amikor leszületik e földre, hoz magával egy batyut és egy küldetést. Ebbe beletartozik családneve, amelyet hosz-szú láncolat alapján örököl, amely lenyomatként megmarad legbelső énjében, s meghatározóvá válik éltében. Ha akarja, ha nem, ha tud róla, ha nem. Földi Péter művein - javarészt - az Ember földi pályafutásának az az oldala hívódik elő, mely a földi lét szenvedéseit tárja fel drámai erővel. Legutóbbi kiállításának - Műcsarnok, 2018 - üzenetét fogjuk dióhéjban boncolgatni, de amit leszűrhetünk belőle, az egyben életművére is vonatkoztatható. Ha az ember nemcsak egy-egy kép előtt bámészkodik, hanem egy kiállítás összességének benyomását hagyja magára hatni, ösz-szefüggések nyilatkoznak meg. Az adott válogatást, az adott terekben való elrendezés szándékát egy szellemi egységnek tekintjük, ennek mentén közelítünk. Tehát azzal foglalkozunk, hogy a háromteremnyi anyag mit mutat meg, mi az, ami a szemlélődőnek „átjön". Ez az „átjön" szóhasználat első hallásra/olvasásra mai divatos szlengnek tűnhet, pedig vehetjük komolyan is. Tudniillik a képek kétdimenziós síkterén túl az úgymond mögöttes tartományból is szól hozzánk a történet - a szenvedés-történet. A művek három egymásból nyíló teremben lettek elhelyezve, ami egy hármas tagolású egységet alkotott. Mehetnénk sorban a három termen, de mi nem így teszünk. Az ok a középső teremben keresendő, amely a hármas egység központjaként kínálja magát - nemcsak mint épített közeg ahol kisebb-nagyobb körgyűrűk szinte kényszerítik a bent lévőket, hogy újra és újra járják meg a képek adta „stációkat", s nemkülönben önnön belső köreiket. A szó legszorosabb értelmében itt nyílik leginkább alkalom az olyanfajta elmélyülésre, amelybevisz a gondolatok, az érzelmek és a föld alsóbb rétegeibe - gyomrába. Már e térbe való belépés is meghatározó élmény, mivel úgy vannak elhelyezve nagy méretű kör alakzatú térbeli plasztikák, karikák, hogy azokon valóban át kelljen haladni {Röptetőfa I-IL). Ez a rendezői megoldás - bármilyen indíttatásból fakadt is - rögtön megélhetővé teszi azt, amit az előbb úgy fogalmaztunk meg: „átjövés". A ki- és belépésnél egyaránt '.'ti i' I É 1 Számszára a lét örök körforgása.