Az orron túl... [antikvár]

A fiatal budapesti grafikus egy karcsú, de rendkívül igényes tipográfiával kialakított kötetben adja közre a zsidó élet jellegzetes pillanatait, alakjait szeretetteljes, bájos humorral, karikatúraszerűen megjelenítő fekete-fehér rajzait. Képeinek jellegzetessége, hogy szinte mindegyikben felismerhetők a héber írás karakterei, de (a faragott képeket tiltó szigorú parancs derűs ellentéteiként) a betűk elveszítik betű szerinti jelentésüket, és átalakulnak szakállá (egyik képen egyenesen lángszakállá), kaftánná, cipővé vagy épp hangjeggyé...