Az orron túl... [antikvár]

Részlet:K fény a csúcsonValamikor Abody Béla mondta: A humor? Judod, a humor a fény a csúcson. Mégis, először kissé megriadtam, amikor Köves íamás karikatúráit végignéztem.Nem fogják-e a vallásos zsidók úgy érezni, hogy gúnyolják őket? A nem vallásosak - akár itthon, akár Izraelben - nem háborodnak-e fel: Hogyan azonosíthatnak bennünket az erősen kisebbségben lévő ortodoxokkal?" Vajon markukba röhögnek-e a zsidógyú'lölők: No, lám, hát ők is ilyen anakronisztikus és komikus alakoknak látják önmagukat!"De azután elröstelltem magam. Mi ez bennem? Évezredek örökségeként felgyülemlett túlérzékenység, zsidó paranoia? És akkor észrevettem, hogy ezek a rajzok mosolygó szeretettel készültek, és megőriznek valamit a régi idők zsidó kultúrájából. Még pontosabban: abból az elkülönülésből, amit a zsidóság az évezredek során rendíthetetlenül vállalt fennmaradása érdekében. Népek sokasága tűnt már el a történelem, a népvándorlás forgatagában, de az örökké üldözött, egzisztenciájában korlátozott, pogromok során megtizedelt, lágerekben és munkaszolgálatokon megsemmisített zsidó nép a jelenlegi zsidógyú'lölők toporzékolása ellenére ma is jelen van a világ népei, országai között.Vajon, ha csak hűségesen betartotta volna a tízparancsolatot és Mózes minden törvényét, létezne-e még? Nem az tartotta-e meg, hogy befedte a fejét, vasárnap helyett szombaton pihent, héberül imádkozott, a fiúkat körülmetélte Ábrahám Istennel kötött szerződése szerint, rituális ruhadarabjai voltak, saját ünnepeit ülte, kóser ételeket evett - vagyis mindaz, amit formális vallásosságnak, hagyományőrzésnek nevezünk?S főként: vállalta a kiválasztottságát, nem a hatalomra, nem az uralkodásra, hanem kizárólag a szenvedésre, hűségére az egyetlen Istenhez, amit szörnyű sorsa is bizonyít. Igazán nincs mit irigyelni rajta!Nem lehet véletlen, hogy Köves íamás ceruzája mindig hasonló figurákat teremt.