Bécs festészete a századfordulón [antikvár]

Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó negyedszázada a művészetek váratlanul virágba borul nagy korszaka volt. Olyan életművek csillagrendszere született ekkor, amely formagazdagságával, gondolati-érzelmi sugárzásával elkápráztat és felkavar, fellobbantja a vágyakozást a kor után, amelyet látszólag beragyogott. Milyen titkos erők bábáskodtak a kultúra csillagóráján, a remekművek születésénél? Hogyan történehetett meg a ritka csoda, hogy éppen egy akut válságoktól gyötört, hanyatló nagy birodalom késői kultúrájában nyílt meg hirtelen a reménykedés ege, és tűnt úgy, hogy van értelme az utópiának, a művészet és szellem erejével meg lehet változtatni a világot? Melyek voltak e rövid ébren álmodásnak és a rákövetkező hosszú, keserves kijózanodásnak a stációi, amelyekről e művek tanúskodnak? Milyen lehetett az a aszellemiművészi légkör, amely még az átlagos talentumoknak is szárnyat adott, és az utána következő művészértelmiségi nemzedékek számára máig a sóvárgott, elveszett aranykort jelenti? Kiséreljük meg a festészet alakulását nyomon követve felidézni ezt a kort, a lelkesítő sikereket és látványos kudarcokat, vallatóra fogni a képeket.