Benczúr Gyula emlék-kiállítás 1844-1944 [antikvár]

Az első tábla sarka enyhén felpördült.
A művészetek állami gondozásának feladatkörében működők előtt - ha a szent ügyet lelkiismeretesen szolgálják -, ki kell alakulnia annak az egyedül helyes elvi felfogásnak, hogy a különböző művészeti irányok képviselőinek méltánylásánál egyéni izlésüktől és az uralkodó közizléstől függetlenül igyekezzenek az igaz tehetséget megillető megbecsülésre törekedni és a nemzeti művészet legjelentékenyebb egyéniségeinek elfogulatlan értékelést biztosítani. Az ellentétes irányzatok küzdelmét nem a jelen divatja dönti el. Gyakran évtizedek kellenek, míg az utókor ítélőszéke előtt az örökértékek kikristályosodnak és nem egyszer merül fel a néha hullámzó vonalat mutató értékelés gyökeres reviziójának szüksége. Benczúr Gyulának már életében rengeteg kitüntetés jutott osztályrészül; kortársai a megtiszteltetések özönével halmozták el, az akkori közönség munkáit szinte egyöntetű elismeréssel fogadta, mégis ma, - nagyrészt a vele szembe helyezkedett művésznemzedék állásfoglalása és műtörténészeink nagy részének egyoldalú beállítottsága folytán -, oeuvreje nemzedékünktől nem mindig részesül abban a méltánylásban, amely festészetünk történetében elfoglalt pozíciója alapján megilletné.