Berda Ernő emlékkiállítása [antikvár]

Berda Ernő 1914-től 1961-ig élt. A munkásosztály festője volt, művészete a két világháború közötti időszak végén indult. A proletariátus érzésvilágának művész megszólaltatói közül egy volt ő is. Olyan "nagyok" voltak ebben a társaságban mint Derkovits Gyula, Dési Huber István, Goldman György és összefoglalva említjük a szocialista művészet eszmevilágán munkálkodókat - a Szocialista Művészcsoport tagjait. Ifjúkori emlékei eltéphetetlen szállal kötötték a proletárok sorsához, gondolatvilágához, ez volt számára az életet adó anyaföld, amelyen gyökereken táplálkozott és ahová az újabb gyökereket mélyesztette. Ahogy lombosodott művészetének fája, úgy terebélyesedtek el és ágaztak szét a gyökerek. Halálakor írta róla Fenyő A. Endre: "Meghalt Berda Ernő festőművész, aki az angyalföldi gyárak, a kopott bérkaszárnyák és üres grundok között nőtt fel, ismerve az ott élő proletárok nehéz, gondoktól terhes életét." Művészetét különösen a felszabadulás utáni időszakban, 1947-től haláláig terjedő alkotóperiódusában, nem könnyű elfogadni a mai nézőnek. De ha valaki különösebb elfogultság nélkül: a sznobizmustól, a divattól valamelyest megtisztultan nézi ezeket a munkákat, sok olyan értéket fog felfedezni bennük, amelyek a maradandóság követelményei közé tartoznak: például az erős érzelmi töltés és kisugárzás, őszinteség stb.