Berény Róbert [antikvár]

XX, századi képzőművészetünk egyik igen jelentős mesterének életéről és munkásságáról szól ez az írás. Megkísérli, hogy a fellelhető művek vagy az elveszettek reprodukcióinak segítségével áttekintse fejlődésének különböző periódusait és az összefüggéseket megkeresse. Berény Róbert 1887. március 17-én született Budapesten. Szülei anyagi gondok nélkül nevelhették őt és idősebb fiútestvérét. Már a Deáktéri elemi iskolában szívesen rajzolgatott. Oltványi Imre szerint — aki Berény életművének legjobb ismerője volt — a tanító egyenesen figyelmeztette szüleit, szoktassák le gyermeküket az állandó és felesleges fir-kálásról. A Markó utcai reáliskolában ugyancsak a rajz és zene iránt érdeklődött legjobban. Ott tanult a magasabb osztályokban Pór Bertalan, aki sok ösztönzést adott fiatalabb iskolatársának. Gyermekkori jóbarátjai Weiner Leó és Reiner Frigyes voltak, szülei otthonában gyakran rendezett velük házi kamarazene esteket. Ezidőtájt Munkácsy Mihály volt az eszményképe, legjobban érte lelkesedett. Ötven évvel később így ír róla: ,,Attól kezdve, hogy tízéves koromban először vettem festéket ecsetemre, igen sokáig Munkácsy volt az ideálom. . . Munkácsy szeretete Rembrandt szeretetéhez vezetett." Hasonlóan vallanak régebbi méltatói, és ezt olvashatjuk le legkorábbról fennmaradt festményeiről is. Az Első önarckép (1903—1. kép), a Szoba esti lámpafénynél (1903), a tónusos festésmódban, a komponáló szándékban, afény-árnyék és a hangulati elemek érzékeltetésében utal az ihlető mesterek művészetére. 1904 őszén felvették a Budapesti Mintarajziskolába Zemp-lényi Tivadar növendékei közé. Nem sokat okult az óvatos, akadémikus mestertől, akihez egyébként is alig fél évig járt. 1905 elején Párizsba utazott s beiratkozott a Julián Akadémiára, de a