Bernáth Aurél [antikvár]

Közeljutni az alkotóhoz, kihámozni vásznakba burkolt lelkét, megérteni és megértetni őt valóban ünnepi feladat. Ünnepi, mert a kutató szem a teremtő ember lehetőségeinek szinte végtelenben kéklő horizontjáig láthat el s az átélés ereje gazdagabbá teheti azt is, kinek nem adatott meg, hogy együtt repüljön a sasokkal. A mult sohasem válik semmivé, mert a szellem mindenkori jelen alkata az összes korábbi fokozatait magában foglalja. Bernáth Aurél az izmusok zajló vizein indult útjára, hangját a háborús és a háború utáni ideologiai zűrzavarban próbálgatta. Tárgya szerint l'art pour l'art volt ez a művészet, mint hirtelen elvirágzott elődei, külső habitusa szerint a német expresszionizmusból táplálkozó, abból a zajos mozgalomból, melyet a németekből a francia vesztegzár, a gall szellem mindenkor áhított impulzusainak elmaradása hívott életre. Ezúttal a mult pusztán tanulsággá vált. Az expresszionizmus nem bizonyult továbbfejleszthetőnek, noha tüzeit középeurópa leg-buzgóbb lévitái élesztették. Bernáth lassan távolodott el tőle, a búcsúzás után olykor még visszatekintve. Amit azóta alkotott, azt hisszük — pars pro toto — az egész Bernáthot jelenti, hisz azok a művei, melyek a régi láz kiheverése óta fogantak, a művész önmagára találásán túl a problémák oly egyéni feltevését, a kvalitás oly előkelő fokát jelentik, hogy az első korszakkal össze nem mér-