Csend és Csevegés [antikvár]

Annak vagyok a híve, hogy a képek beszéljenek önmagukért, és ne kelljen magyarázkodni, szövegekkel jelentést adni nekik. A kép beszél magától, hatással van, megfog, vagy nem. És ha nem, hát nem. Akkor nincs miről beszélni. Többen meggyőztek viszont arról, hogy a nézőknek sokszor jól esik a támpont. Vajon egy kép miért keletkezett? Mi foglalkoztatta a festőt éppen akkor? Akart-e mondani valamit? Vagy nem akart mondani semmit, és csak megfestette, ami jött? Hogy van megelégedve az elkészült képpel?