Csodaalbum [antikvár]

Ajánlás „ értelmet nyer a parttalan, értelmet nyer a végtelen. Ahol két lélek összeér." Két rokon lelkű, hasonló vllágszemléletü művész szerencsés egymásra találásának felbecsülhetetlen ajándéka a Csodaalbum. Lapozgatva a kötetet, szembetűnő, hogy bár a költő és a képzőművész a művészetek más-más eszközeivel dolgozik, alkotásaik témaköre és üzenete összecseng. Bennük a teremtett világ és a földi lét szépségeire rá-rácsodálkozó ember gondolatainak és érzelmeinek megjelenítése a képzelet és az álom varázsával összeölelkező művészi látásmódban nyer kifejezést. Dicséretes a kötetbe válogatott müvek sokszínűsége, változatossága: a negyven-negyven alkotás tematikai, műfaji, formai gazdagsága az alkotók virtuozitásának elvitathatatlan bizonyítéka. Az élet, «a valóság gyönyörű» - sugallják a tűzzománc- és a versképek. Kincsekkel halmoz el bennünket a természet. A fák és virágok tavaszi szirombontása, az örömszerző madárdal, a szivárvány üde színeiben pompázó nyári virágözön, az «arany ragyogás»-ban és «bíbor pom-pá»-ban tündöklő ősz elbűvöl minket. Gyermekként a mesék varázsában élünk, ifjúkorunkban megérint a szerelem titokzatos bizsergése, az anyaságban «más értelmet nyer» a boldogság. Utazásaink során részesei lehetünk más tájak, más kultúrák csodálnak, s magunkénak vallhatjuk az élet teljességének érzetét keltő zenei és táncmotívumok dallamát, ritmusát. Mindezt a temérdek élményt jelképesen és sűrítetten vetítik elénk az album képei, versei. Ám az élet teljességét ambivalens érzések együttesében éljük meg. Öröm és bánat, boldogság és szomorúság, biztonság és félelem hálójában vergődünk. „Keserű, vad játék a valóság"- hangzik a szakasz bevezető mondatában idézett állítás cáfolata. Megoldást kell keresnünk a „lebegés" és „zuhanás" váltakozását kísérő, eltérő élethelyzetek kezelésére. Viharok károsítják a természet harmóniáját, dúlják fel otthonaink békéjét, melyek következtében «formájukat vesztették a tárgyak és hitek». Tudjuk, hogy az ősz fényes csillogása csalóka, hiszen álomba ringatja és lecsupaszítja az elbűvölő színekben pompázó növényvilágot, átadva helyét a rideg téli hónapoknak. Pillangókként elillannak a szépségek, az örömök, tovatűnik az idill. Életünk szinte minden mozzanatában benne sejlik az elmúlás, a földi élet végességének gondolata. De hát miért ily kurtára szabott a boldogság? Vagy netán az Idill csupán a gondolatainkban létezik, a képzelet játéka?