Csorba Simon - Múzsák [antikvár]

Hátsó borító alsó éle a gerinc mellett kopottas.
Részlet: „Célom nem gyönyörködtetés, nem is a szokatlantól irtózkodók bosszantása. Értenek-e, azzal sem törődöm. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény; ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az s embert. Átvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné. A kommunisztikus embert hívom, aki ráeszmél a birtoklás, rang, erőszak kényelmetlenségére, külső érvényesülés helyett testi-lelki önmagát emeli egyre értékesebbé. A mai ember általában abban az ijedt aggodalomban él: >Mi jut nekem? Miről maradok le?< Ezért egész élete törtető hajszában telik. Jobb, ha lényéből ez sugárzik: >Mit tudok adni?< (Weöres Sándor: Köszöntés)