Derkovits Gyula (1894-1934) [antikvár]

Derkovits Gyula idén tavasszal töltötte volna be hatvanadik életévét, ha le nem teperi rettentően küzdelmes, szenvedésekkel teli negyven éve, amelynek során eggyéforrott két nagy szenvedélye égette, lobogtatta lelkét: a művészet és a nép szeretete. Számos kortársához hasonlóan ő is itt élhetne és dolgozhatna közöttünk, vezéralakja lehetne szocialista realizmusért küzdő festészetünknek. De, mert lelkében sohasem alkudott meg, semmiképp nem egyezkedett a burzsoá társadalommal és a fasiszta hatalommal, törékeny testét felőrölte a sok szenvedés; utólérte az éhező proletárok tragikus sorsa: a korai halál. Igy hát nem ünnepelhetjük körünkben ez évfordulón harcostársunkként a nagy mestert; de íme, húsz évvel halála után, ezzel az emlékkiállítással is meghajtjuk előtte kegyeletünk zászlaját és tisztelgünk a magyar képzőművészet és a proletárdiktatúra egyik legnagyobb harcosa előtt.