Dialóg és monológ [antikvár]

Aki Gyémántékhoz akar eljutni, annak a magyar főváros pesti oldalán az észak felé vezető országutat kell választania, de mielőtt elhagyná a település határát jobbra kanyarodjék, hogy egy sporttelepet és egy temetőt elhagyva átlépje a Szilas patakot. Itt, kicsi erdőség után, magányos lakótelepre bukkan, ahol néhány toronyház áll, és bank működik természetesen, meg élelmiszeráruház, rendőrség. A kapu zárva; csengetni kell. A mikrofonon át bemutatkozni. Kisvártatva nyílik az ajtó, felvisz a lift a tizedik emeletre. Még egy szint következik, immár gyalog. A bejárat előtt vasrács. A tetőtérben vagyunk. A szokásos műtermi összevisszaság, festőállvány, rajta egy feltehetően frissen készült, jazz ihletésre született képpel, a falakon is egy-két hasonló jellegű festmény lóg. Rendetlen asztal, ülőalkalmatosságok, a földön eltépett és összegyűrt papírok, diapozitívek hevernek egy másik asztalon rendezésre várva. Ez az első benyomásom.