Ecce homo [antikvár]

Hátsó fedlap felső sarka kissé sérült.
Az előszón és a képaláírásokon kívül szöveges részt nem tartalmaz. Kürthy Sándor előszavával. Kiállítási katalógus. Előszó részlet: Mikor esedékes feltenni a kérdést, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk, ha nem 2000 évvel Krisztus és 1100 évvel a honfoglalás után? Meg kell állni egy pillanatra, hogy szembe tudjunk nézni a nagy alapvető kérdésekkel és hol lehet és kell megállni az embernek, ahol csendben megszólítanak és közölnek valamit, ha nem a kiállítóteremben, a műalkotások társaságában. Ecce Homo, íme az ember, ilyen az ember ma az ezredfordulón, nálunk Magyarországon. Ilyenek vagyunk, ez a mi arculatunk, vallomásunk és üzenetünk, viszonyulásunk a korhoz és önmagunkhoz. A képek megőrzik, dokumentálják ezeket az éveket, ezeket a gondolatokat, érzéseket, véleményeket, embereket, mai művészeket, a kor esztétikai minőségeit, igényét, karakterét az utókor számára is. Valamit megörökíteni annyi, mint azt az esztétikum rangjára emelni, vagyis elhelyezni az örökben, mondta Hamvas Béla. A festészetnek elsősorban formai problémái vannak, az esztétikum megragadása és kifejezése, minden egyéb téma, mondanivaló ezen keresztül szólal meg, hat és lesz hiteles, kifejező, korszerű, vagy maradi, súlytalan, lényegtelen.