Ég és föld között [antikvár]

Ajándékozási / tulajdonosi bejegyzéssel
Zichy Mihályt, a múlt század kiváló magyar festőjét mindig is legendák övezték. Az alig ismert ifjú művész nevét akkor kapja szárnyára a hír, amikor feltűnik az orosz cár udvarában, s bámulatos rajztudásával nagy sikert arat. Hamarosan udvari festőjévé nevezi ki a cár, és mindenhová magával viszi; fontos diplomáciai, katonai megnyilvánulásokon éppúgy részt vesz, mint a cári család szórakozásain: udvari ebédeken, vadászatokon, mulatozásokon. A magyar közvélemény megoszlik: sokan felháborodnak azon, hogy Zichy a szabadságharc legyőzőjét, a cárt és utódait népszerűsíti, mások viszont, a kiegyezés hívei, ünneplik. Még nagyobb lesz azonban a meglepetés, amikor Zichy sokévi odaadó szolgálat után hirtelen otthagyja a cári udvart, és Párizsban terem: műtermet nyit, és megpróbál egy csapásra nevet, sikert és tekintélyt kivívni a művészvilág központjában. Mi késztette a sorsdöntő lépésekre? És mi kergette örökké tovább? Mi volt valójában: renegát vagy magyar hazafi? Milyen egyéniség volt ez a kiváló művész, aki mindig új és új hegyeket ostromolt, akit életében dicsőítettek is, kárhoztattak is, halála után pedig három nép is a saját fiának tekint: a magyar, az orosz és a grúz? Zoltán Péter regényes életrajza hűségesen követi Zichy Mihály életének eseményeit, és elénk állítja a nagy műveltségű, széles látókörű, haladó gondolkodású, de önmagával örökké elégedetlen, vívódó és végeredményben tragikus sorsú művész alakját.