Ég-táj [antikvár]

Részlet: Camino, Ég-tájak Sajátos kompjúterművészeti beszámoló ez a kiállítás. Hiteles fotókon alapuló nyomatai azonban mintha kozmikus dimenziókat sejtetnének: metafizikus kék színben úszó földnyelveket, különös domborzatú kontinenseket látunk állomásaiként. Egyrészt nagyon is hasonlítanak egymáshoz, másrészt végtelen változatosságú, soha nem ismétlődő rajzolatú formákat mutatnak. Nem emberi kéz alkotta képződmények, nem műemlékek, hanem valójában felhőz képei ezek. Egy nyolcszáz kilométeres, 33 napig tartó, testileg-lelkileg egyaránt heroitikus gyalogútnak a tanúi voltak azok a felhők, amelyeket a kompjúter barna színnel földhöz tett hasonlóvá. Olyan útnak az emlékei, amely nemcsak földrajzi értelemben terjed ki egyik helytől a másikig, hanem amely az emberi lélek átalakulásának folyamata is. Azt is mondhatnánk, hogy a zarándokút az Isten keresésének útja, amely az ég alatt, a földön zajlik. A közismert metafora szerint egész földi életünk egyetlen zarándokút az örök haza, az elveszett Paradicsom boldogsága felé. Ez az út azonban a Kálvárián vezet, vagyis keresztút. A kereszt pedig mint forma és jelkép egyaránt kapcsolatot teremt az ég és a fold között. Varga Zsuzsa, 2004