Egy falusi nótáriusnak budai utazása [antikvár]

Minap egy régi jó barátom ezen Versekbe foglalt Budai Útazást Borsod Vármegyéből olly kivánsággal küldötte hozzám: hogy én a verseket el-olvasván, ítéletemet adja felőlök: hogy tudniillik meg érdemlik-é a világ eleibe való terjesztést? vagy nem? és a hol azokban valamelly hibát fogok találni, azt meg jobbítsam, hogy jobbításom által tökélletesebbé tétessenek a ki adásra. - Tsodáltam, meg vallom, ezen kívánságát jó barátomnak annyival is inkább, mivel ifjúságunknak zsengéjétől fogva emérvén egymást, jól tudja: hogy én Poéta soha sem vóltam; még is azt kívánja tőlem, hogy azok censurámon menjenek által - de még is, hogy kívánságának némű néműképpen eleget tegyek: figyelmetes elmével néhányszor által olvastam, és az egész munkát annyira latra vetettem, a mennyire tsekély tudományomnak próba köve engedte; de meg vallom, hogy semmi ollyast nem találtom benne, a mi jobbítást, és pallérozást érdemlene, és ha mi aprólékos lett is vólna, semmiben sem változtattam meg; ne talántán a Szerző ezzel torkolna meg: Hos ego versiculos feci, tulit alter honores. Éppen nem kívánom azt tulajdonommá tenni; mert a min feljebb mondanám: Én Poéta soha sem vóltam. De azt is ellenben kéntelenítettem meg vallani, hogy az ékes versek olvasásában eleitől fogva nagyon gyönyörködtem, és ez is lészen a leg főbb oka, hogy ezen munkát jó Barátom által küldötte hozzám.