Egy őrült emlékiratai [antikvár]

Azt hiszem, Gogolba mindannyiszor belenyilalt, valahányszor egy szegény irodakukacot látott, egy elnyomott, gerinctörött segédtisztet, akinek az a foglalkozása, hogy aktákat másol, tollakat hegyez a főnökének és rásegíti a kabátot. Saját ifjúkorának emlékei rezzenhettek fel benne ilyenkor: pályakezdete, mikor a moszkvai hűbéri ügyosztályon havi ötven rubel fizetésért segédírnokként tengődött, megalázva, nyomorogva, olykor hetekig ebéd nélkül. Nem is tudott soha fölényes gúnnyal gondolni a szegény megbántott kisemberre, hanem részvéttel nézte. A köpeny című novellájában Akaki Akakievics néven rajzolta meg a szerény, alázatos kishivatalnok halhatatlan változatát, akinek egy köpeny az egyetlen álma, s egy téli este még azt is ellopják tőle. Akaki Akakievics egyszer panaszosan tör ki: "A testvéred vagyok", s ez Gogol műve jórészének mottója lehetett.